Ma volt az első nap amikor mindenki iskolába és munkába ment. Persze reggel még én is elkísértem őket, majd miután a sofőr értem jött Dalma és Bence iskolájába, kicsit elérzékenyültem. A kicsiket végül a New English School-ba vették fel, ahol tudnak velük külön is foglalkozni. Bent voltunk az igazagatónál is, aki végig nagyon pozitív volt, tudja milyen nehéz nekik, ezért csak arra kért minket, legyünk türelemmel, folyamatosan tartsuk a kapcsolatot és figyeljük a gyerekeket. A gyerekektől pedig azt kérte, hogy próbálják meg, nem baj ha nem helyes, nem baj ha nem jó, csak próbálják meg.
Nagyon kíváncsi leszek az angol és az amerikai iskolai rendszerre. Az első dolog, ami bár nem olyan fontos, mégis érdekes, az egyenruha. Az amerikai iskolában sokkal lazább, kék nadrág, fehér galléros póló, cipő bármilyen lehet. Az angol iskolában, Dalmának, bordó szoknya, ami majdnem bokáig ér – kicsit öregasszonyos – fehér ing, fehér zokni és fekete pántos kis cipő. Bencének bordó hosszú nadrág, fehér ing, fehér zokni és fekete zárt elegáns cipő. Ráadásul a méretek már hiányosak voltak és csak hosszúujjú inget tudtam nekik venni. Remélem el tudjátok képzelni, mert fotót nem engednek felrakni.
Vasárnapig tartott a 10 napos szünet, így volt időnk kicsit körülnézni és együtt lenni. Mivel Tominak a Legyek Urát kell feldolgoznia és Dávidnak is kellett tanulni, ezért mindennap egy programot csináltunk. Voltunk tropicariumban, trambulin játszóházban, kétszer a tengerparton, halpiacon, plázában, Kidzaniaban és persze közértekben. Olyan volt mint egy nyaralás. Az emberek nagyon kedvesek, mosolygósak és segítőkészek, a helyiekkel inkább a plázában lehet találkozni, könnyű őket felismerni a férfiak fehérben, a nők feketében kisebb csoportokban együtt sétálnak vagy beülnek valahová. A halpiacon én voltam az egyedüli nő, a férfiak licitáltak a halaskosarakra, mi is vettünk rákot 3KD/kiló (3000 forint) és iráni halat (jubedi).
Kihívások mindenhol vannak. Eddig otthon minden szerelést Csabus, Balázs papája csinált nekünk. Most viszont vettünk egy fúrót és Balázs felszerelt három polcot, kicsit tovább tartott, kicsit ferde lett, de használható. Vagy, az otthoni önállóság után nagyon nehéz megszokni, hogy nincs tömegközlekedés. Dávidot is elhívták már a csoporttársai, és mi vittük majd hoztuk haza. Vagy, a Budapestről 10 hete elindított cuccaink még nincsenek itt. Vagy még mindig nincs Balázsnak jogosítványa.
Ennek ellenére, összességében nagyon jól érezzük magunkat, a gyerekek fantasztikusak és tudom.....még csak most jön a neheze.
