Úgy van, hogy Balázs már nem dolgozik a Du-nál, a miértet majd egy külön könyvben megírjuk. Ami biztos, hogy az iskola július 4-én fejeződik be, július 10-én megyünk haza, minden más folyamatosan változik.
Újabb kihívás előtt állunk, folyamatos kérdések, bizonytalanság ami egyben izgalmas, ugyanakkor ijesztő is. Főleg azért mert nemcsak kettőnkről van szó. Mi lesz ha hazamegyünk? Gyerekeket hova veszik fel? Hányadikba veszik fel? Hol fogunk dolgozni? Mit vigyünk haza? Mi legyen a kocsival? Mi lesz ha maradunk vagy esetleg egy következő országba költözünk? A legjobbat szeretnénk mindenkinek, de tudjuk ilyen nincs. Én emlékszem, hogy azt írtuk, hogy kalandra vágyunk és ezért volt bátorságunk belevágni. Egy percét sem bántuk meg. Most az újabb kaland, hogy a jelenlegi helyzetből hogyan hozzuk ki a legjobbat.
A várakozás és a bizonytalanság a legnehezebb. A nagy bizonytalanságban az biztos, hogy van hová hazamenni, és otthon nagyon sokan várnak minket ami iszonyatosan jó érzés. Folyamatosan érezzük a család és a barátok támaszát, a rengeteg támogatást és drukkolást.
Addig pedig kiélvezzük az itteni lehetőségeket. Reggel elvisszük a gyerekeket az iskolába utána egy mini triatlon vagy irány a tengerpart. Itt már 30 fok felett van, és a tenger isteni. 10 körül már itthon vagyunk és dolgozunk azon, hogy minél hamarabb meglegyen a következő lépés. A gyerekekkel ebédelünk, és kihasználjuk az időt, hogy ennyit együtt lehetünk. Dávid jövő héten jön ki hozzánk, levizsgázott és vége az első évének. Újra együtt leszünk egy kicsit. A többi pedig majd jön, csak ki kell várni.
Közben elkezdődött a Ramadan, ami az úgynevezett szent hónap, május 5-től, június 4-ig tart. Az iszlám holdnaptár 9. hónapja, amikor a muszlimok napkeltétől-napnyugtáig böjtölnek. Az első imádkozás a Fajr hajnali 3 körül van, akkor van az utolsó étkezés, majd a negyedik ima a Maghrib este 8 körül amikor vége a böjtnek. Ilyenkor megtisztul a lélek és a test. A szent hónap az önmegtartóztatásról szól, tartózkodniuk kell az ivástól, evéstől, dohányzástól és szextől, kerülniük kell az irigységet, dühöt, vágyat és pletykát. Ami érdekes, hogy publikus helyen tilos bármilyen ételt vagy italt fogyasztani ebben a 15 órában. Bevásárló központokban lehet látni, hogy az Iftar előtt, ami a naplemente utáni első étkezés ott ülnek az asztalnál a megrendelt étel és ital előtt, várják az imát, és amint lehet azonnal elkezdenek enni. Volt hogy taxiban utaztam, amikor a rádióban vége lett az imának, a taxis félreállt, hogy az előre elkészített dobozt amiben volt víz és datolya plusz kenyér megegye. Elnézést kért, majd mentünk tovább. Érdekes, hogy Kuvaitban minden étterem, kávézó zárva volt este 8-ig, nagyon szigorúan betartották a Ramadan szabályait. Dubai ebben is előbbre helyezi az üzleti érdekeit, itt a legtöbb étterem nyitva van napközben, csak le van függönyözve. Ha jól tudjuk akkor külön díjat fizetnek, hogy nyitva lehessenek. Az iskolában és a munkahelyeken rövidebb napok vannak, 2 órával hamarabb haza lehet menni, amit a gyerekek nagyon élveznek. Az iskolában is külön helyiségben lehet csak inni és enni, elkülönítve a böjtölő gyerekektől. Nekünk akiknek ez nem természetes, nagyon nehéz elképzelni, milyen lehet napfelkeltétől napnyugtáig nem enni és inni. Ha már itt élünk akkor mi is kipróbáltunk egy-egy napot. Tomi minden csütörtökön böjtöl, hogy este a barátokkal együtt tudjon lenni. Balázs egy napot végig böjtölt, én nem bírtam ki ivás nélkül. Ramadan Kareem.
