12 hét telt azóta hogy elkezdtem Dubaiban dolgozni, és nagyon nehéz volt az elmúlt időszak külön a családtól. Kingának talán még nehezebb. Ő egyedül látja el a gyerekek fuvarozását, mellette főz minden nap, tanul Dalmival es Bencével, illetve gőzerővel dolgozik a Logiscool kuvaiti elindításán.
Mindenki kérdezi, hogy milyen Dubai, biztosan sokkal jobban élvezed mint Kuvaitot, viszont egyelőre Dubai azon részéből ami a szórakozásról és a kozmopolita életről szól keveset tapasztaltam. A hétköznapok nekem is hasonlóan telnek mint a pakisztáni taxi sofőrnek, akit amikor megkérdeztem hogy mennyire szereti Dubait, akkor azt mondta, hogy "only work and sleep". Nálam is hasonló a történet, napi 12 óra munka, utána a szállodában 1-2 telefon, olvasás és alvás, majd kezdődik elölről minden. A szálloda ahol lakom, egy épületben van az irodával, ezért csak akkor mozdulok ki ha valakivel találkozom vagy ha sportolok. Mind a kettő nagy előny Kuvaithoz képest: munka után meg lehet inni egy-két sört, illetve lehet például bicajozni, mivel vannak külön kiépített bicikli pályák a sivatagban, ahova a kollegák havonta szerveznek egy közös tekerést. Eddig minden alkalommal Fatma vitt el, aki egy emirati lány és sokat mesél Dubairól. Például arról, hogy Dubaiban nincs olyan amit ne lehetne csinálni, láthatólag büszke a hazájára. Arról is mesélt, hogy korábban a házasságok megszervezettek voltak, és habár manapság még mindig szeretik a szülők megmondani, hogy ki legyen az ideális férj vagy feleség a döntés a gyerekek kezében van. Azt is mondta, hogy már az is elfogadott, ha egy emirati lány egy nem muszlim férjet választ magának, ami korábban elképzelhetetlen volt.
Érdekes még Dubaiban, hogy rettentően védik az ország imázst, ezért semmilyen negatív hírt, információt nem lehet írni vagy posztolni. Az eddigi eredményekről egyébként sem lehetne sok rosszat mondani, Dubai folyamatosan fejlődik, ahogy Fatma mondta, minden igényt ki lehet elégíteni, csak megfelelő mennyiségű pénz kell hozzá. Egy pár a teljesség igénye nélkül: van Forma 1-es futam, számos koncert, csak az elmúlt pár hétben Pink, Katy Perry, Kygo, Martin Garix, focimeccs ahol a Real Madrid játszott, leghosszabb drótkötél pálya, Skydive, alkohol, beach klubok, esti szórakozóhelyek, a világ legjobb szállodái, Cirque du Soleil, a világ legmagasabb épülete a Burj Kalifa, a most épült Louvre Museum Abu Dhabiban és a többi. Voltam egy Manchester United hivatalos szurkolói tábor által látogatott pub-ban, ahol az MU drukkerek a saját indulóikat énekelték. Voltam Pink koncerten is és egy pohár sörrel a kezemben egyáltalán nem úgy éreztem magam, mint aki egy muzulmán országban van.
A munka klassz, rengeteget dolgozom, kihívás egy új piacot megismerni, beilleszkedni egy teljesen új csapatba és 0. naptól bizonyítani. Van egy érdekes kettősség az itteni munka kultúrában. Az egyik, hogy azt mondják te vagy a szakember, te tudod mit kell csinálni, ezért vettünk fel, megadunk minden támogatást, csináld ahogy jónak látod. Viszont ha valami nem úgy megy, akkor ne minket hibáztass, ezért fizetünk ennyit, hogy megoldd és ne magyarázkodj. Ha nem megy a dolog, akkor viszonylag gyorsan keresnek helyetted mást.A másik, hogy mivel sokan pontosan ezért, gyorsan bizonyítani akarnak, ezért azonnal elkezdenek megváltoztatni dolgokat, anélkül hogy pontosan megértenék a piacot és a céget. Majd miután bevezettek valami újat, ami általában nem működik, mert nem értették meg pontosan mire lenne szükség, akkor azért küldik el őket mert rossz dolgot csináltak és nem jött az elvárt eredmény.Szóval a kihívás, hogy a kettő között az ember megtalálja az arany középutat és közben jó kapcsolatot ápoljon a fontosabb emberekkel, mert itt különösen igaz az, hogy gyakran fontosabb hogy kit ismersz, mint hogy mit tudsz. Nyilván ezen a téren új játékosként 0-ról indulok, és mire sikerül felépíteni valamit az időbe telik. Előttem ezt a területet az elmúlt 3 évben 3 különböző ember vezette, viszonylag nagy volt a fluktuáció, de hát ettől izgalmas a feladat. Van 2 magyar kollé
gám, ami nagyon klassz, mind a kettővel viszonylag szorosan együtt dolgozok. Tamás anno a Vodafone-nál több évig szintén kollegám volt.
Ami a legnehezebb része, az a távollét a családtól, ezt nagyon nehezen viselem. Nem szeretek egyedül lenni, az elmúlt 45 évben sosem voltam ennyit távol a családtól. Kingával minden héten számoljuk a napokat, hogy még hányat kell aludni amíg találkozunk, illetve hány hét van még hátra amíg újra találkozunk. Már eltelt 12 hét, de még 24 hátra van, ami rengeteg….. De ahogy anno Chris Wong kollegám mondta, "Ami nem öl meg, az megerősít."
