Immár másodszor látogattam ki lányomékhoz Kuvaitba és ellentétben a tavalyi úttal - amikor 8 napig feküdtem egy súlyos influenza szövődményeként most igyekeztem két hétbe lehetőleg mindent belezsúfolni, amit látni és tudni akartam erről a kis országról. Hát a minden nem sikerült, de amit láttam, tapasztaltam, az örök élmény és emlék marad.

Sikerült megnéznem a kuvaiti 2 fő látványosság közül az egyiket, a nagy mecsettel háromszor próbálkoztunk, de mindig rossz időben, viszont a szimbólumuknak számító kuvaiti torony tetejére sikerült feljutnunk, ahonnan szép kilátás nyílt a Perzsa öbölre és a városra.

Eljutottunk egy szőnyegmúzeumba, ahol a nomádok, beduinok által különböző állatok (kecskék, birkák) gyapjából  készített jellegzetesen arab mintájú, sokszínű szőnyegeket és ruhákat láttunk, valamint a szövéshez használt, fából készült szóvőszékeket.

A másik nagyon érdekes látnivaló a Kalligráfiai Múzeum volt, ahol az arab Írás gyönyörű változatait láttuk szőnyegekbe beleszőve, könyvekben, képeken, ruhákon, természetesen mindegyik írás a Korán idézeteit tartalmazta. 

Részt vettünk és segítettünk Kinga ciprusi barátnőjének Mariának, az általa egy hónapig készített rengeteg mennyiségű sütemény és egyéb meleg sajttal] vagy hússal- töltött tekercsek, speciális ciprusi kenyerek, citromtorták eladásában, mely egy nagy parkban, szinte egy népünnepély keretében zajlott le.

Voltunk egy olasz főzőtanfolyamon, ahol 12 különböző nemzetiségű nővel együtt megtanultuk és együtt készítettük el a foccaciat, a friss spenóttal töltött raviolit, a quinoa magból és csicseriborsóból salátát valamint panna cotta -t és utána együtt fogyasztottuk el jó étvággyal. Még egy koncert is belefért - na nem arab - hanem ahol a Visegrádi 4-ek (magyarok, lengyelek, csehek és szlovákok zenéltek, énekeltek.  

A magyar nagykövet asszony jóvoltából megtanultuk a kínai mah jong játék alapjait, és elhatároztuk, hogy mi is vásárolunk egyet, mivel nagyon érdekes logikai játék, mely türelmet, koncentrációt igényel és jó családi szórakozás lehetne.

És még.... fantasztikus az arab konyha, mely rendkívül sokszínű, nem tudtam betelni a finom töltött piték, saláták, mártogatós ételek és fűszerek kavalkádjával. Ismeritek pl. a zatart: jellegzetes arab fűszert, mely szezámmag, kakukkfű és sumák (cserszömörce bogyók) keveréke, nekem az egyik kedvencem volt. 

Változatlanul azt tapasztaltam, hogy Kuvait egy zárt, éppen ezért nyugodt, békés ország, ahol kizárólag távol-keleti emberek szolgálják ki a gazdag kuvaitiakat, nincs munkanélküliség, nincs turizmus, csak pár száz/ezer magasabb képzettségű fehér ember dolgozik. Az utcán sincs senki, néhány rozoga busz szállítja a munkásokat, egyébként csak autópálya van zsúfolva nagyobbnál nagyobb kocsikkal, állandó a dugó, minden korlátozás ellenére száguldoznak az utakon, közben telefonálnak vagy játszanak, igaz, egy-egy lámpaváltásra akár 4-5 percet is várni kell. Náluk is kezd probléma lenni, hogy a gazdag családok gyermekei (főleg fiúk) külföldre mennek egyetemre tanulni és nem biztos, hogy visszatérnek a szülői házba. Ezért a szülők próbálják minden áron visszatartani a fiatalokat, a legkülönbözőbb ajándékokat pl. szuper autókat/ motoros hajókat felajánlva.

Ami engem nagyon zavart, az a környezetszennyezés mértéke, semmilyen szelektív gyűjtés nincs, a hipermarketekben minden terméket külön nylonzacskóba csomagolnak, amit aztán kidobnak, esetenként 40-50 db-t is.