Tomit és engem körülbelül 3 hónapja beválasztottak az iskolai focicsapatba. Ez a heti két edzésen és egy meccsen kívül azzal jár, hogy elutazunk Ciprusra 5 napra, ahol más közel-keleti iskolák ellen játszhatunk. Nemrég jöttünk vissza és minden szempontból életünk egyik legjobb útja volt, annak ellenére, hogy most jöttek ki legjobban a kulturális különbségek.

Az utazás előtt volt egy közös meeting az igazgatóval. Ezt körülbelül úgy kell elképzelni, mint egy 20 perces folyamatos fenyegetést: hogyha bemegyünk a lányok szobájába vagy csak a lányok emeletén tartózkodunk, akkor a következő géppel repülünk haza, amit természetesen a szülők fizetnek majd. Ugyanez a helyzet az alkohollal, cigivel vagy ha a takarodó (10 óra) után kijövünk a szobánkból. Ezekkel senki nem ellenkezett, ahogy a többi szabállyal sem. Egy kritikus pont volt csak: az igazgató megemlítette, hogy nem lehet a szobába semmit rendelni. Erre óriási felhördülés volt, hogy bezzeg tavaly mennyi steaket rendeltek és hogy milyen rossz lesz így az út. Végül a szabály módosítva lett és csak a takarodó után nem lehetett használni a room service-t. Valaki a meeting végén megkérdezte, hogy mehet-e egyből Ciprusra a család magángépével, de nem engedték neki.

A repülő hajnali 5-kor indult, egy srácon kívül mindenki pontos volt. Többeknek is kiegészített útlevelük volt a csapatból, mert már annyit utaztak, hogy nem fért az eredetibe több vízum. Körülbelül 5-en pedig az amerikai útlevelüket hozták annak ellenére, hogy semmi közük nincs az országhoz. Valaki Cipruson be is állt az EU sorba vele, de végül szembesült azzal, hogy az USA nem tagja az Európai Uniónak. Páran panaszkodtak, hogy milyen kényelmetlen az economy class, én itt az edzőkkel (kanadai és skót) csak nevettem, összesen mi négyen nem beszélünk arabul a csapatból.

Az út jól telt, beértünk a szállodába, ami gyönyörű volt. Minden suli ott szállt meg, jöttek Dubaiból, Riyadhból és még egy csapat Kuvaitból. Több nagy focicsapat is ott töltötte a felkészülést egyébként, köztük az Újpest is. Sajnos a város, ahol voltunk egy nyári üdülőhely, így 7 fokban elég kihalt volt. Minden reggel 7-kor volt kelés aztán meccs. Utána vissza ebédre és majd még egy vagy két meccs. Ezalatt viszont mindenki nagyon jól bírta a strapát. 2-3 fokban, óriási szélben kellett napi 2-3 meccset játszani, izomlázzal stb., de senki nem panaszkodott. A foci nagyon jól ment a mi csapatunknak, minden meccset megnyertünk, kivéve a döntőt. Így másodikok lettünk, Tomiék pedig negyedikek.

Az esti élet meglepően jó volt: sok új embert megismertünk Tomival, mert az emberek nagy része a lobbyban ült, ahol igazából mindenki beszélgetett mindenkivel. Nagyon kevesen ittak vagy mentek ki este bulizni, viszont a többség cigizett. Ugye a Koránban az egyik legfontosabb pont, hogy alkoholt nem lehet fogyasztani, viszont a cigit nem említik meg konkrétan, ezért az sokkal inkább elfogadott. Tomival egy szobában voltunk, mivel a csapattársaink nagy részével nem voltunk különösebben jóban. Viszont az utazás végére mindketten nagyon megszerettük az embereket és már a suliban is sokat vagyunk velük.

Az edzőkkel is sokkal közelebb kerültünk. A mi csapatunk például rendelt pizzát meg csirkeszárnyat és az edzőkkel együtt ettük az egyik szobában, miközben beszélgettünk az élet nagy dolgairól. Végül mindketten nagyon feltöltődtünk és sok új baráttal érkeztünk vissza.