Eltelt egy év.  Pontosan emlékszem milyen félelmekkel, izgalommal jöttünk ki egy számunkra teljesen idegen helyre. A reptéren még ittam egy kisüveg pezsgőt, sírtam, hogy otthon hagyjuk a családot és a barátokat és közben pedig nagyon vártam Balázst és az új kalandot.

Most is itt ülök a repülőn és már nem fáj annyira. Mert tudom, hogy akár minden nap tudunk beszélni, sőt még a reggeli kávézást is meg tudjuk oldani apuval. Fantasztikus családunk és barátaink vannak. Az elmúlt két és fél hónapban mindent bepótoltunk. Szeretek rendszerben élni, ahol mindenki tudja a feladatát, hát most kipróbáltuk a teljes szabadságot. Alig tudtam követni ki hol van, ki kinél alszik. Több program egy napba sűrítve, hihetetlen. Azt is mondhatnám túl toltuk a nyarat, de nem mondom, mert így volt tökéletes.

Jól jönnek majd a felidézett emlékek egy-egy nehéz nap után, mert nem lesz könnyű a következő év, azt már tudjuk. Balázs október közepén Dubaiban kezd dolgozni, egy ugyancsak telekommunikációs cégnél. Mi pedig maradunk erre a tanévre Kuvaitban. Ennek két oka is van. Az egyik, hogy Dávid most érettségizik és felvételizik. A másik, hogy megnyitjuk a Logiscool első iskoláját Kuvait belvárosában, amely játékos formában tanít meg iskolás gyerekeket programozni.

Most itt ülök a repülőn tele nyári élményekkel és várom az új kalandot.