"The Uzonies" kalandjai

The Uzonies

Együtt a család

2016. szeptember 05. - The Uzonies

Az elmúlt hét nagyon sűrű volt.  Vasárnapra vártuk a választ Dávid papírjaival kapcsolatban , de nem jött, azt mondták majd holnap. Hétfőn óriási volt az öröm, amikor Balázs hívott, minden rendben van, megjöttek a papírok. Fel is adták rögtön Fedex-el, szerdán délelőtt pedig már a kezemben voltak. Hívom a követséget mikor tudok bemenni a vízumért. Mivel a konzul szabadságon van, csak csütörtökön. Így is tettem, reggel nyitásra mentem, bevették a papírokat, majd mondták várjak. ( hát ebben már profi vagyok)  fél óra múlva visszajöttek és mondták, Dávidot nem látják a rendszerben, de ne aggódjak jöjjek vissza délután. Délután vissza, remegő lábakkal és  igen, Dávid a rendszerben, másnapra készen van a vízum, lehet venni a repülőjegyeket, vasárnap utazunk!

A kulisszák mögött 4 gyerekkel kiélveztük az utolsó hetet. Végig buliztunk!  Én voltam barátokkal vacsorázni, leány búcsún, család nálunk, állandó jövés-menés volt. Srácok is minden este hol itt hol ott voltak, mindenkivel aki fontos, még találkoztak. Édesanyám, Dudi, még szombat ebédre összehívta a családot, egy jó húsleves, rántotthús kombóra, hogy még sokáig érezzük a hazai ízeket a szánkban.

A pakolás elég flottul ment, mindenkinek egy bőrönd aztán lemérés Excel táblába vezetés, nehogy túlsúlyunk legyen.

Mindeközben Balázs beköltözött a nagy lakásba, dolgozott, sportolt és nagyon várt minket.

Most pedig itt ülök a repülőn az egyik szemem mosolyog, izgatott és nagyon várom, hogy 9 hét után újra együtt legyünk. Kíváncsian várom már a holnapot is, amikor első nap bemennek a srácok a suliba, felveszik az egyenruhát és belevetik magukat a tanulásba. A kicsik pedig hétfőn már felvételi tesztet írnak.A másik szemem, sír. Szomorú  vagyok, mert már most hiányzik a család és a barátok, akik végig izgulták velünk a 9 hetet, ott voltak mellettünk, hívtak, segítettek, vigasztaltak.

 A reptéren találkoztunk Balázs régi Malév-es kolléga nőjével, aki nagyon helyes volt. Követi a blogunkat, drukkolt nekünk és láttam rajta, hogy örül. Úgy éreztem magam, mint egy filmben. Köszönjük a kedvességét, megérkeztünk.

img_7041.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://uzonies.blog.hu/api/trackback/id/tr6611677497

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása