Az országban kb. 4 millió ember lakik, ennek harmada kuvaiti, kétharmada bevándorló. A kuvaitiak kiváltságosak, általában pozitívan diszkriminálják őket, a hivatalokban külön sorszámhívójuk van, a rendőrök is elnézőbbek egy kuvaitival, mint egy külföldivel. Például a 15-16 éves gyerekek rendszeresen elviszik a szülők autóját péntek este egy kis esti kocsikázásra. Ha a rendőr elkapja őket akkor egy kis figyelmeztetéssel megússzák, viszont ha egy külföldit kapnak el jogsi nélkül, akár ki is utasíthatják az országból. A hétvégi cruising egyébként az ismerkedés egyik legjobb formája, mert szórakozóhelyek nincsenek, ezért vagy baráti társaságokon keresztül, iskolában, munkahelyen lehet ismerkedni vagy kocsin keresztül. Egyik péntek este mikor mentünk lábtengózni, az egyik autóból négy lány elkezdett integetni, szíveket mutogattak és mosolyogtak mint a vadalma, de úgy döntöttünk, hogy maradunk a focinál.

 Az arab nők jellemzően abayaban járnak, aminek igen sokféle verziója van. A minimum, hogy egy kendőt viselnek a fejükön, hosszú nadrággal és hosszú ujjú blúzzal. De sokan vannak, akik már egy nagyobb fejkendőt viselnek és hozzá egy földig érő abayát, ami általában fekete. A legdurvább verzió amikor csak a szemük látszik ki. Ez elsősorban attól függ ki mennyire vallásos illetve mennyire tartja tiszteletben a hagyományokat. Kerülik a testi érintkezést, ha sokan vagyunk a liftben, nem szívesen szállnak be és ha nem nyújtják a kezüket nem illik kezet fogni velük, míg a férfiak egymás közt nagy kézfogással üdvözlik egymást, amit sokszor puszi követ. Igyekszünk mi is ezeket a formulákat elsajátítani.

Egyébként hihetetlenül kedvesek, rendszeresen felajánlják, hogy szívesen segítenek bármiben, és komolyan is gondolják. Dávid egyik osztálytársának az apukája első találkozásunkkor felajánlotta, hogy Bejrútban van egy apartmanja és egy sofőr kocsival, ha oda utazunk, ingyen igénybe is vehetjük őket.

Nagyon közvetlenek, könnyen ismerkednek és mindig érdeklődnek, hogy érzed magad, hogy van a család, stb. A család rendkívül fontos számukra, bár a családi esemény sokszor abból áll, hogy anyuka megjelenik a gyerekekkel, apuka pedig a haverokkal dumál vagy kártyázik.

Nem szívesen mondanak nemet semmire, mert nem akarnak rossz hírt közölni, márpedig, ha valami nem megy amit szeretnél akkor az rossz hír, inkább halogatják amíg lehet, ezért van amikor már erős ferdítés megy, hogy ne derüljön ki az igazság. Velem is megtörtént: Igényeltem egy hitelkártyát, mert a gyerekek iskoláját ki kellett fizetnem, ami nem kis összeg. Augusztusban megigényeltem, a személyi bankár pedig hitegetett, hogy már leadta, nemsokára meglesz. Egy hét múlva kérdezem mi újság. Most már jóváhagyták, de még nem gyártották le. Majd jött az újabb story, hogy hát még nem jött meg a postával Libanonból, mert ott gyártják a kártyát. A holnap itt nagyon megy, mindig van egy story amivel holnapig lehet húzni a dolgot. A főnököm ezért is a lelkemre kötötte, hogy semmit ne fogadjak el tényként amit mondanak, mindenről kérjek valamilyen bizonyítékot, amivel megbizonyosodom arról, hogy valóban úgy van ahogy mondják. Másnap mikor Dalmát és Bencét be akartuk íratni az iskolába, közölték, hogy amíg nem fizetjük be az első részletet, addig nem kezdhetik el a sulit. Sikerült kikönyörögnöm, hogy egy jelképes összeg ellenében elkezdjék a sulit. Utána azonnal irány a bank, majd kiderült, hogy a hitelkártya igénylés még el sem indult, mert nem telt le a próbaidőm, nem akarta elmondani a bankár, gondolta, hogy majd ha letelik, leadja és minden megoldódik.

Az itt élő külföldiek jelentős többsége a szolgáltatói szektorban dolgozik, ahol mindenki rendkívül kedves, előzékeny és segítőkész. A mindennapi élet hihetetlenül kényelmes, mindenre van applikáció, van ruha tisztításra app, kocsimosó app, éttermi kaja rendelő app, a közeli kis közértben megveszed a cuccokat és ha kéred hazaviszik, ami úgy néz ki, hogy hazasétálok és utánam jön az ember, aki hazacipeli a cuccokat, ami 45 fokban  elég kényelmes megoldás.
Az összes közértben van bagger ember, akik már startra készen várják, hogy odaérjünk a pénztárhoz, majd kipakolják a kosarat, bezacskózzák a vásárolt cuccokat és kiviszik a kocsihoz, majd bepakolják a csomagtartóba.