A család még mindig otthon

2016. augusztus 27. - The Uzonies

Ez a hét arról szólt hogy a család papírjait elintézzem. Egy hete kaptam meg a civil ID-t, amit már nagyon vártam, mert ezzel lehet megigényelni a család többi tagja számára a letelepedési engedélyt. A papírok intézése elég körülményes, jellemzően minden nap kétszer lent vagyok a HR-en és megkérdezem tőlük, hogy mi történt aznap és minden papír, ami szükésges rendelkezésükre áll-e. Ilyenkor általában halogató válaszok jönnek, igen minden rendben csak ma már nem adtak ki több sorszámot, vagy ma lehalt a számítógépes rendszer, vagy még az egyik papírt le kell fordítani arabra.

Szóval múlt héten megkaptam a civil ID-t, aznap az összes papírt amit már előtte egy folderben rendszereztem, hogy biztosan meglegyen minden, azonnal kinyomtattam és levittem a HR-re Fatma-nak, aki gondosan átnézte, mondta hogy szuper minden rendben. Másnap kiderült, hogy van egy kis bibi, mert a másolatok nem elegendőek, kérik az eredeti papírokat. Mondom ez most komoly, anno nekem a munkavállalásihoz nem kellett, most miért van rá szükség? Azt mondják, lehet hogy így van, de most kell. Nincs mit tenni, azonnal hívom Kingát, mondom neki mi a helyzet, pont indulnának Balatonra, kérem, hogy Fedex-el adja fel az összes papírt azonnal, hogy a hétvégén megkapjam, így nem veszítünk időt.. Kinga csütörtökön feladta, szombat estére úgy volt hogy megérkezik, végül vasárnap reggel vettem át a papírokat és büszkén vittem Fatma-nak, hogy ez is megvan. Ő is boldog volt, hogy minden akadály elhárult, most már meglesznek a papírok. Én is boldog voltam, hogy minden sínen van, a héten elkezdődik a suli, ha minden jól megy a hétvégén már együtt leszünk.

Hétfőn lemegyek semmi, kedden délben újra, Fatma mindig mosolyog mikor meglát.

Mi újság? -kérdezem Fatma-t.
Jó hírem van Bálázász – valamiért így mondja a nevem én pedig ennyi idő után nem akartam kijavítani -megvannak a papírok, csak hát egyre még várni kell egy kicsit, Dávid papírja még nincs meg.
Mi van?
Sajnálom, nem értem én sem, hogy mi van, hoztak egy új szabályt két évvel ezelőtt – nem értettem, hogy egy két éve hozott szabály miért új –hogy hozzátartozóknál a fiúk 15 éves korig, lányok pedig 17 éves korig kapnak vízumot.
Ez komoly? Eddig erről nem volt szó, és mindenhol 18 évet írtak, ezt eddig senki nem mondta.
Ez egy új szabály, mi sem tudtuk, most már fogok írni erről egy folyamatot – mondja Fatma, ami nyilván hasznos lesz a jövőre nézve, de rajtam most nem segít – ne aggódj, meg fogjuk oldani, kell egy kis wasta, ami a protekció, kapcsolatok és a lefizetés gyűjtőneve. Lehet hogy kell valamilyen dokumentum ami igazolja, hogy Dávid nem fog itt dolgozni.
Fatma, most hogy mondtad, hogy ne aggódjak, tényleg elkezdtem aggódni. Felvették Dávidot az amerikai iskolába, nem fog itt dolgozni, ha fontos, hozok róla papírt.
Az jó lenne. Egyébként azért változtattak a szabályon, mert félnek attól, hogy a bevándorlók elhozzák a közel nagykorú gyerekeiket akik aztán itt ragadnak és feketén dolgznak. Nem lehet könnyíteni, mert akkor fellazul a kontrol, de mindig vannak kivételek, ne aggódj Bálázász, megoldjuk. Holnap beszél a sofőrrel, aki jár a hivatalba és minden rendben lesz.
Jó rendben, akkor várjuk meg a holnapot – mondtam Fatmának.

Másnap reggel elmentem az amerikai iskolába, kértem egy hivatalos papírt, hogy Dávidot felvették és oda fog járni, amit 15 perc alatt meg is kaptam, reggel büszkén vittem Fatma-nak, Ő pedig azonnal elküldte a sofőrnek, aki ott volt már a bevándorlási hivatalban. Délután megyek le, érdeklődöm, hogy na mi a helyzet, mondják, hogy hát még nincs meg a vízum, de ne aggódjak, mert megoldják. Leültetnek, ilyenkor már tudom, hogy baj van, negyed órán keresztül arabul beszélnek, egy szót sem értek, megkérem őket udvariasan, hogy segítsenek megértetni velem is hogy mi van. Azt mondják, hogy még nincs meg a vízum, de ne aggódjak, mert a HR adminisztrációs főnöknek megvannak a bejáratott kapcsolatai és majd elintézi. Veszi is a telefonját, hogy felhívja az embert, közben négyen figyelik, hogy mire jut, de sajnos nem sikerül elérnie az embert, azt mondja majd vasárnap. Ez volt szerdán, mondom és csütörtökön, azt mondja akkor nem dolgozik az ember, szóval majd vasárnap.Mondtam nekik, hogy egy biztos, mi egy család vagyunk és ha Dávid nem jön, akkor én hazamegyek, mondta, hogy OK, érti.

Csütörtökön meséltem az egyik indiai kollégámnak, azt mondja, képzeljem el, volt egy indiai srác, akit fel akartak venni, és Iszmail-nak hívták. Minden OK volt, elfogadta az ajánlatot, felmondott a cégénél, beadta a vízum kérelmet és mivel több pakisztáni terroristát Iszmail-nak hívtak, ezért nem kapta meg a vízumot. Mondták, de hát Ő indiai, nem baj, akkor sem, Iszmail nem jöhet és kész. Szerencsétlen rossz nevet kapott a szüleitől..

Ezek után az jutott eszembe, hogy lehet hogy a Dávid névvel van a baj? :-)

Közben mozgosítottam a főnökömet, aki jóban van a HR nagyfőnökkel, aki igen befolyásos ember, és mondta hogy megoldjuk, ne aggódj.... Nagyon várom a vasárnapot.