A kuvaiti repülőtér borzalmas hely, régi és elavult, kb. olyan mint egy dél-indiai pályaudvar, büdös van, éjjel 11-kor is 35 fok.  Mindenhol emberek, még a földön is ülnek és nyugodtan várnak. A qatari reptérhez képest óriási a különbség, mivel az egy szuper modern épület, fantasztikus terekkel, hatalmas business váróval, a legdrágább üzletekkel, éttermekkel, játszótérrel és szállodával. Egészen elképesztő, mennyi pénzt invesztáltak abba, hogy egy kis Dubai-t csináljanak Doha-ból.

Ami viszont nagyon kellemes meglepetés volt, hogy a repülőtéren már a csőnél várt egy hölgy Ooredoo-s táblával a kezében, végig segített az útlevél vizsgálatnál, a csomagoknál, egészen az autóig, ami később az apartmanhoz vitt, szóval minden simán ment.

Az apartman jó döntés volt, mert központi helyen van, közel a tengerhez, közel a városközponthoz, gyalogtávolságra van minden, supermarket, pláza, mozi, fodrász, stb. Ez azért is fontos, mert a jogosítvány honosítása két hónapot vesz igénybe, addig csak gyalog illetve taxival tudok közlekedni, illetve az egyik kollégám hoz és visz a munkahelyemre.

Az első napokban összeismerkedtem a szomszéd magyar sráccal, aki segített az apartman foglalásában és rögtön második este elvitt meccset nézni. Több itt élő magyarral együtt néztük az EB-t, ráadásul magyar nyelven az M4-en, annyira jó fejek voltak, gyorsan befogadtak. Még lábtengózni is elvittek, ahol mi 3-an voltunk a két rutin róka ellen, simán elvertek.

Amikor kiértem még javában tartott a Ramadán, amikor is gyakorlatilag egy hónapig napkeltétől (5:07) napnyugtáig (18:50) nem esznek és nem isznak semmit.  A munkaidő rövidített, reggel 10-től 3-ig tart, és mivel késő este jól beesznek, nehezen tudnak elaludni. Reggel fél négy körül van egy imádkozás utána még ehetnek és ihatnak majd a következő imádkozás után már nem, ami hajnali 5-kor van. Teljesen felborul az életritmusuk és nem is tudnak nagyon koncentrálni.  Az éttermek is zárva vannak, tehát nyilvános helyen nem lehet sem inni, sem enni, sem cigarettázni. Na most, én pont ennek az egy hónapos böjtnek a végére értem ki, két munkanapot töltöttem az irodában, így reggel 9 és délután 4 között én sem ettem/ittam semmit. Általában délutánra nagyon megéheztem, de a legrosszabb a szomjúság volt, alig tudtam koncentrálni. Két nap munka utána jött a Ramadán vége az Eid al-Fitr ami egy háromnapos ünnep, nagy családi összejövetelekkel, kicsit hasonló mint nálunk a karácsony, nagy kajálásokkal, valamint az elmaradhatatlan cruisinggal. Kédeztem az egyik kollegámat, hogy mi a program a hétvégére, azt mondja, hogy család és cruising. Megkérdeztem, hogy what is cruising? Azt mondja, hogy van egy hétköznapi autója amivel munkába jár, ami egy 530-as BMW, és van egy hétvégi, ami egy Dodge Challenger sportkocsi, amivel hétvégén vagizik. Az autó felhozatal itt nagyon kemény, van olyan kollegám aki termékmenedzser és van két 911-es Porsche-ja, az egyik beosztottamnak egy full extras Nissan Patrolja van, a parkolóban minden második autó valamilyen hatalmas terepjáró, mindegyik 8 hengeres es 4000-5000 cm3, de van Porsche Panamera, Bentley es Rolls-Rollyce is. Általában az autókat egy évig használják, után ha jön egy másik márkánál egy új modell, akkor eladják és megveszik az újat, vagy használják 6 hónapig nyáron, majd télre vesznek egy sportkocsit. Szóval az autó itt központi téma.

Ooredoo (magyarul = akarom) a mobil cég, ahol dolgozom

A cég nagyon jó, minden simán ment, a beléptetés, szerződés aláírása. A  központban vagyunk egy 28 emeletes felhőkarcolóban, a marketing ahol én is vagyok a 20. emeleten kapott helyet, úgy hogy lehet látni a fél várost. Van egy nagy tér az épület mellett, ahol korábban nyilvános kivégzéseket hajtottak végre, rögtön mellette pedig egy temető, így nem kell messzire vinni a hullákat. Állítólag 5 éve nem volt kivégzés, pedig a kábítószert nagyon komolyan veszik, azért kötél jár.  Úgy tűnik nem meri senki megkockáztatni, vagy ők is puhultak az évek során.

Sok olyan infót kaptam előtte, hogy nagyon más a kultúra, nehéz őket rávenni a munkára, mindenki elkésik a megbeszélésekről, eltűnnek kora délután, nem lehet negatív kritikával illetni őket, nagyon kezdetleges állapotok lesznek, szóval nehéz dolgom lesz, készüljek fel a legrosszabbra.  

Ehhez képest nagyon profi a cég, a Vodafone-hoz hasonló működési mechanizmusok vannak, egy teljesen nemzetközi környezetben. Az alkalmazottak 2/3-a hozzám hasonlóan bevándorló. Mindenki nagyon lelkes, a maga területén komoly tapasztalattal rendelkezik, jól beszél angolul, legalább egyetemi végzettséggel, sok esetben MBA-vel.

Az Ooredoo a világon 10 országban van jelen, 114,000,000 ügyféllel, a világ egyik legnagyobb mobil szolgáltatója, 2005 óta megháromszorozta az árbevételét, és 2006 óta árbevétel tekintetében a világ leggyorsabban fejlődő telekommunikációs cége. Qatari központtal rendelkezik, tulajdonos pedig a qatari uralkodó család, aki többek között tulajdonosa a PSG futball csapatnak, a Barclays Banknak, Sainsburynek, a Harrods áruháznak és a Qatar Airways légitársaságnak. 

Szóval komoly cég, kőkemény üzleti szemlélettel és komoly pénzügyi elvárásokkal.

Van pénz arra, hogy a legjobb rendszereket, embereket és tanácsadó cégeket megfizessék, cserébe viszont eredményeket várnak el és nincs mellébeszélés, a számokat nézik.

Nagy a verseny, az Ooredoo a harmadik a három szolgáltató közül. Habár ügyfélszám tekintetében nagyon közel van egymáshoz a 3 szolgáltató, árbevételben a második jóval előttünk van, mert nagyobb értékű ügyfelei vannak. Tehát izgalmas a piac és van hova fejlődni, lesz munka bőven.