"The Uzonies" kalandjai

The Uzonies

Első hónap Kuvaitban

2016. augusztus 06. - The Uzonies

A kuvaiti repülőtér borzalmas hely, régi és elavult, kb. olyan mint egy dél-indiai pályaudvar, büdös van, éjjel 11-kor is 35 fok.  Mindenhol emberek, még a földön is ülnek és nyugodtan várnak. A qatari reptérhez képest óriási a különbség, mivel az egy szuper modern épület, fantasztikus terekkel, hatalmas business váróval, a legdrágább üzletekkel, éttermekkel, játszótérrel és szállodával. Egészen elképesztő, mennyi pénzt invesztáltak abba, hogy egy kis Dubai-t csináljanak Doha-ból.

Ami viszont nagyon kellemes meglepetés volt, hogy a repülőtéren már a csőnél várt egy hölgy Ooredoo-s táblával a kezében, végig segített az útlevél vizsgálatnál, a csomagoknál, egészen az autóig, ami később az apartmanhoz vitt, szóval minden simán ment.

Az apartman jó döntés volt, mert központi helyen van, közel a tengerhez, közel a városközponthoz, gyalogtávolságra van minden, supermarket, pláza, mozi, fodrász, stb. Ez azért is fontos, mert a jogosítvány honosítása két hónapot vesz igénybe, addig csak gyalog illetve taxival tudok közlekedni, illetve az egyik kollégám hoz és visz a munkahelyemre.

Az első napokban összeismerkedtem a szomszéd magyar sráccal, aki segített az apartman foglalásában és rögtön második este elvitt meccset nézni. Több itt élő magyarral együtt néztük az EB-t, ráadásul magyar nyelven az M4-en, annyira jó fejek voltak, gyorsan befogadtak. Még lábtengózni is elvittek, ahol mi 3-an voltunk a két rutin róka ellen, simán elvertek.

Amikor kiértem még javában tartott a Ramadán, amikor is gyakorlatilag egy hónapig napkeltétől (5:07) napnyugtáig (18:50) nem esznek és nem isznak semmit.  A munkaidő rövidített, reggel 10-től 3-ig tart, és mivel késő este jól beesznek, nehezen tudnak elaludni. Reggel fél négy körül van egy imádkozás utána még ehetnek és ihatnak majd a következő imádkozás után már nem, ami hajnali 5-kor van. Teljesen felborul az életritmusuk és nem is tudnak nagyon koncentrálni.  Az éttermek is zárva vannak, tehát nyilvános helyen nem lehet sem inni, sem enni, sem cigarettázni. Na most, én pont ennek az egy hónapos böjtnek a végére értem ki, két munkanapot töltöttem az irodában, így reggel 9 és délután 4 között én sem ettem/ittam semmit. Általában délutánra nagyon megéheztem, de a legrosszabb a szomjúság volt, alig tudtam koncentrálni. Két nap munka utána jött a Ramadán vége az Eid al-Fitr ami egy háromnapos ünnep, nagy családi összejövetelekkel, kicsit hasonló mint nálunk a karácsony, nagy kajálásokkal, valamint az elmaradhatatlan cruisinggal. Kédeztem az egyik kollegámat, hogy mi a program a hétvégére, azt mondja, hogy család és cruising. Megkérdeztem, hogy what is cruising? Azt mondja, hogy van egy hétköznapi autója amivel munkába jár, ami egy 530-as BMW, és van egy hétvégi, ami egy Dodge Challenger sportkocsi, amivel hétvégén vagizik. Az autó felhozatal itt nagyon kemény, van olyan kollegám aki termékmenedzser és van két 911-es Porsche-ja, az egyik beosztottamnak egy full extras Nissan Patrolja van, a parkolóban minden második autó valamilyen hatalmas terepjáró, mindegyik 8 hengeres es 4000-5000 cm3, de van Porsche Panamera, Bentley es Rolls-Rollyce is. Általában az autókat egy évig használják, után ha jön egy másik márkánál egy új modell, akkor eladják és megveszik az újat, vagy használják 6 hónapig nyáron, majd télre vesznek egy sportkocsit. Szóval az autó itt központi téma.

Ooredoo (magyarul = akarom) a mobil cég, ahol dolgozom

A cég nagyon jó, minden simán ment, a beléptetés, szerződés aláírása. A  központban vagyunk egy 28 emeletes felhőkarcolóban, a marketing ahol én is vagyok a 20. emeleten kapott helyet, úgy hogy lehet látni a fél várost. Van egy nagy tér az épület mellett, ahol korábban nyilvános kivégzéseket hajtottak végre, rögtön mellette pedig egy temető, így nem kell messzire vinni a hullákat. Állítólag 5 éve nem volt kivégzés, pedig a kábítószert nagyon komolyan veszik, azért kötél jár.  Úgy tűnik nem meri senki megkockáztatni, vagy ők is puhultak az évek során.

Sok olyan infót kaptam előtte, hogy nagyon más a kultúra, nehéz őket rávenni a munkára, mindenki elkésik a megbeszélésekről, eltűnnek kora délután, nem lehet negatív kritikával illetni őket, nagyon kezdetleges állapotok lesznek, szóval nehéz dolgom lesz, készüljek fel a legrosszabbra.  

Ehhez képest nagyon profi a cég, a Vodafone-hoz hasonló működési mechanizmusok vannak, egy teljesen nemzetközi környezetben. Az alkalmazottak 2/3-a hozzám hasonlóan bevándorló. Mindenki nagyon lelkes, a maga területén komoly tapasztalattal rendelkezik, jól beszél angolul, legalább egyetemi végzettséggel, sok esetben MBA-vel.

Az Ooredoo a világon 10 országban van jelen, 114,000,000 ügyféllel, a világ egyik legnagyobb mobil szolgáltatója, 2005 óta megháromszorozta az árbevételét, és 2006 óta árbevétel tekintetében a világ leggyorsabban fejlődő telekommunikációs cége. Qatari központtal rendelkezik, tulajdonos pedig a qatari uralkodó család, aki többek között tulajdonosa a PSG futball csapatnak, a Barclays Banknak, Sainsburynek, a Harrods áruháznak és a Qatar Airways légitársaságnak. 

Szóval komoly cég, kőkemény üzleti szemlélettel és komoly pénzügyi elvárásokkal.

Van pénz arra, hogy a legjobb rendszereket, embereket és tanácsadó cégeket megfizessék, cserébe viszont eredményeket várnak el és nincs mellébeszélés, a számokat nézik.

Nagy a verseny, az Ooredoo a harmadik a három szolgáltató közül. Habár ügyfélszám tekintetében nagyon közel van egymáshoz a 3 szolgáltató, árbevételben a második jóval előttünk van, mert nagyobb értékű ügyfelei vannak. Tehát izgalmas a piac és van hova fejlődni, lesz munka bőven.



 

Készülődés

 

Miután megtudtuk, hogy Balázs július 1-én kezd az Ooredoonál, két hónapunk volt arra, hogy előkészítsük a legfontosabbakat. Három részre bontanám ezt az időszakot. 1. Papírok és ügyintézés 2. Iskola keresés és felvételi  3. Összepakolás és búcsú

1. Papírok és ügyintézés

Én még életemben nem jártam ennyit hivatalokban és nem fizettem ki ennyi pénzt ügyintézésre. A  születési anyakönyveket és a házassági anyakönyvi kivonatot kerületenként személyesen kellett elintézni, összesen 5 kerületi anyakönyvi hivatalban jártunk anyuval, amely nettó 12 órát vett igénybe. Az okmányokat utána el kellett vinni a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalba közbenső hitelesítésre majd végül a Külügyminisztériumba felülhitelesítésre.  A diplománkat először a főiskolával kellett hitelesíteni (csak postai csekkes befizetést fogadtak el) utána irány az  Emberi Erőforrások Minisztériuma közbenső hitelesítésre majd az OFI (Országos Fordító Iroda), mert csak az ő hiteles fordításukat fogadják el.  Az összeg amit ott hagytam szemtelenül nagy volt, de hát nincs mit tenni ki kell fizetni. Végül ezeket is a Külügyminisztériumban hitelesítették felül. Az erkölcsi bizonyítvány kiállítása volt a legkönnyebb, ezt online el tudtuk intézni.  A kuvaiti vízum kiállításához szükség volt még egy negatív HÍV és Hepatitis A és B tesztre is, amit csak egy helyen lehet megcsináltatni az országban. Az eredményre még az útlevelet is rámásolják, nehogy meghamisítsa valaki. Miután ezeket mind beszereztük, Balázs elvitte a papírjait a kuvaiti követségre. Púder rózsaszín rövidnadrág és  póló volt raja. Csöngetett, odament a biztonsági őr, felmérte és közölte, hogy ilyen ruházatban nem lehet bemenni, jöjjön vissza egy másik nap. Másnap hosszú nadrágban és ingben sikerrel járt, bepecsételték a vízumot az útlevelébe.

Annyira profinak érzem magam ebben a témában, hogyha valakinek segítségre lesz/van szüksége, bátran keressen.

2. Iskola keresés és felvételi

A gyerekeink itthon, mind nagyon jó iskolába járnak, megkockáztatom, hogy Budapest top iskoláiba. Dávidnak 2 éve van még az érettségiig, Tomi szeptemberben kezdi a gimnáziumot, Dalma és Bence pedig jövőre lesznek ötödikesek. Kuvaitban nagyon sokféle iskola van, angol, amerikai, francia, indiai és persze a helyi iskolák. Mi az angol és az amerikai iskolákat néztük át tüzetesebben. Végül 4 iskolába adtuk be a jelentkezési lapunkat, ami 4 gyereknél  rengeteg papír munkával jár. Gyerekenként és iskolánként kellett elküldeni a kitöltött több oldalas jelentkezési lapot, az útlevél, személyi és a bizonyítványok hiteles másolatát 3 évre visszamenőleg és az egészségügyi kiskönyvet. Érdekes volt, hogy az én nevemre sehol sem voltak kíváncsiak, az apja neve mindenhol szerepelt, sőt még a nagyapja nevét is megkérdezték de, hogy én ki vagyok azt nem. Minden iskolában felvételi van, a négy suliból háromban személyesen kell részt venni a vizsgán, egyedül az egyik amerikai iskola engedte meg, hogy online tesztet írjanak a gyerekek. Mivel Dalma és Bence nem tudnak angolul pedig mindketten már 4 éve tanulnak az iskolában, (ennyit a nyelvoktatásról) így őket nem tettük ki ennek a kudarcnak, inkább halasztást kértünk, hogy felkészítsük őket. Dávid és Tomi kétszer futottak neki a tesznek, az első 6 és fél órán keresztül tartott, de mivel rendszerhiba miatt nem tudták kinyitni, a rákövetkező héten meg kellett ismételni. A második felvételi már csak 3 és fél órás volt. Matek, szövegértés, nyelvtan és esszé írás. Mindkét fiút felvették az American International School of Kuwait-ba.  

3. Összepakolás és búcsú

Három hét alatt pakoltuk össze, szortíroztuk szét és ajándékoztuk el cuccainkat. Szisztematikusan és érzelem mentesen mentünk sorba a szobákon. Mi az ami kell és visszük Kuvaitba, mi az ami kell, és megvárhat anyu pincéjében - valószínűleg ezek azok a dolgok amikre szintén soha nem lesz szükségünk - és mi az amit elajándékozunk. Semmi tapasztalatunk nincsen a külföldre költözésben, hogy ilyenkor mit érdemes magunkkal vinni. Végül 53 dobozunk lett ami kb. 10 m3. Hajóval, 8 hét alatt szállítják Kuvaitba. Van egy viber csoport, amit a Kuvaitban élő magyarok hoztak létre, itt ismerkedtem meg Vikivel. Tőle kérdeztem meg, mi az amit feltétlenül vigyünk magunkkal. Két dolog maradt meg bennem, az egyik, hogy vigyünk sok könyvet , mert kint összesen két könyvesbolt van és a könyvek cenzúrázva vannak, a másik pedig a szerecsendió. 

Balázs július 1-én indult. Mi csak 6 hét múlva megyünk utána, mert a papírokat még el kell intézni és mi csak azután kaphatjuk meg a vízumot. Ennyi időt még soha sem töltöttünk külön a 19 évi házasságunk alatt. Sokat kell még várni, míg együtt lesz ismét a család.

image1.jpg

 

 

 

 

 

Nehéz döntés

A kuvaiti interjúról csak a család és a szűk baráti társaságunk tudott. Mikor hazajöttünk kiderült, többeknek van ismerőse a Közel Keleten, akik vagy ott élnek, éltek rövidebb-hosszabb ideig vagy csak üzletelnek a régióban.  Nagyon sok mindenkivel beszéltünk és változatos válaszokat kaptunk. Volt aki lebeszélt minket  - az arabokkal nem lehet együtt dolgozni, lusták, egyedül nem mehetsz ki az utcára, unalmas, nincs mit csinálni, meg fogtok ott őrülni.Volt aki azt mondta, hogy Kuvait olyan mintha 20 évet visszamennél az időben és még alkohol sincs. De nagyon sok pozitív választ is kaptunk: családdal Kuvait nagyon jó, lesz időtök egymásra, ott minden nyugis, nem rohannak az emberek. Az egyik kedves barátunk Kútvölgyi Barna aki több mint 10 éve külföldön él a feleségével és 5 gyerekével, azt mondta hogy olyan mintha egy teljesen új életet kezdenél, óriási kaland, minden örömével és  nehézségével együtt.

Március elején hívták Balázst, hogy megkapta az állást és elküldték az ajánlatot. Aznap este pezsgőt bontottunk. De másnap nagyon megijedtünk. Nem könnyű 4 gyerekkel, egy biztos munkahellyel és egy szárnyait bontogató feleséggel ilyen nagy döntést meghozni. Ráadásul mi mindig együtt jutunk elhatározásra. Egyet biztosan tudtunk, hogy vagy hatan megyünk, vagy nem megyünk. Nem akartuk szétszakítani a családot és azt is tudjuk Gyurkó Szilvitől, hogy a kamaszoknak a legjobb, ha a szüleivel vannak. Őszintén, nem tudom kinek lesz a legnehezebb. Ha mindenkit sorra vennénk mindenkinél vannak érvek és ellenérvek, de hát a boldogsághoz bátorság is kell.  Balázs és Dávid egyik kedvenc mondását is idézhetem: No risk, no fun.

Balázs ajánlata az új cégtől csábító, sőt mondhatjuk nagyvonalú.... ha az embernek nincs ekkora családja. Mi úgy gondoljuk, hogy ha ebből az egészből annyit nyerünk, hogy a gyerekek megtapasztalják a nemzetközi környezetet, helytállnak egy más rendszerű iskolában, megismernek egy másik kultúrát, vallást és megtanulnak perfektül angolul, akkor már megérte. Mi mind a ketten olyan szerencsések voltunk, hogy szüleinkkel külföldön töltöttünk több évet. Balázs Indiában volt 11-14 éves koráig, és én is Indiában voltam, de én 3-7 éves koromig. Számunkra ez annyira meghatározó élmény volt, hogy a nászutunk úti célja is India volt. Mindig azt terveztük, hogy mi is ezt szeretnénk megadni a gyerekeknek. Ez a lehetőség most jött és a megálló Kuvait, azt gondolom nagy luxus lenne erre nemet mondani.

Szüleinktől és a barátainktól nagyon sok támogatást kaptunk. Amikor bizonytalanok voltunk meghallgattak, együtt sírtunk, együtt ittunk és együtt nevettük. Bár látjuk rajtuk, hogy nekik is nehéz, de támogatnak minket bármilyen döntést is hozunk. 

És a végére még egy kérdés, amit ilyenkor fel szoktunk tenni magunknak: Mi a legrosszabb dolog ami történhet? Ha nem sikerül hazajövünk, és bár biztos nem ott folytatjuk ahol abbahagytuk, de tovább megyünk egy nagy kalanddal a hátunk mögött.

Április végén Balázs aláírta a szerződést, felmondott a Vodafone-nál. Megyünk Kuvaitba.

 

11-005.jpg

denes2001.jpg

 

 

 

 

Hogyan is kezdődött?

2016 január 3, Balázs ( a férjem) és én ülünk egymással szemben a konyha asztalnál. Én az éves tervemet készítem - nagy terveim vannak hiszen nemrég zártam le 18 multinàl töltött èvet és most úgy döntöttem megcsinálom saját tanácsadói kisvállalkozásomat. Bedugtam a fülest, betettem valami jó kis zenét és elmerültem boldogan a jövő tervezésében. Láttam, hogy Balázs közben valakivel beszèl telefonon de nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget, hiszen ő is folytatta tovább a gép nyomogatását. Miután nagy megelégedéssel befejeztem a munkát, kivettem a fülest ránéztem Bazsira, tudtam valami történt. Csak annyit mondott nagyon jól sikerült az utolsó interjú és meghívtàk Kuvaitba egy személyes találkozásra.

2016 január 22, ülünk a repülőn Kuvait felé. Ezzel a kalandtúra kezdetèt vette. 2 teljes napot töltöttünk az országban ennyi időnk volt arra, hogy a család számára fontos dolgokat megnézzük és persze, hogy az interjú jól sikerüljön.

Mivel 4 gyerekünk van Dávid 17 éves, Tomi 14 és az ikrek Dalma és Bence 11 évesek, ezért az iskolák feltérképezése volt a legfontosabb feladat. 3 iskolában jártunk 2 amerikai és egy angol. Mindegyik iskola maximálisan felszerelt, gyönyörű tágas, nagy termékkel,  több ezer kötetes könyvtárral, legalább két torna teremmel, uszodával, focipályával ami az egyik iskolának a tetején volt. Természetesen mindenki tablettel vagy laptoppal járkál az iskolában, mivel minden tananyag digitalizálva van.

A falakon biztató szavak,mint például:  “Az OK ha nem tudsz valamit, de az nem OK ha nem próbálod meg.”

thumb_img_5683_1024.jpg

 

Vagy “Egy cél az ahhoz tartozó terv nélkül csak egy kívánság.”

 

Természetesen a nemzetközi iskolák mind fizetősek, melynek csak egy részét fizeti a cég, és 3 gyerekben van maximalizálva. Mindegyik iskolába felvételi van írásbeli és szóbeli is, és állítólag komoly várólisták vannak, mert a gazdag kuvaitiak ide küldik a gyerekeiket, hogy utána angol és amerikai egyetemeken tanuljanak tovább. Az egyik iskolában beszéltünk az igazgatóval is, aki mondta, hogy az élet nagyon más mint otthon, ők az USA-ból jöttek, minden pénteken elmennek templomba, hogy legalább egy valami állandó legyen.

Találkoztunk a nagykövettel kint,nagyon segitőkész volt, sokat mesélt Kuvaitról és a gerontokráciáról. Röviden a lényege az volt, hogy 1990-es iraki megszállás előtt Kuvait volt a leggyorsabban fejlődő ország a régióban, majd utána a környező országok elhúztak és az ország lemaradt a fejlődésben. A világ 6. legnagyobb olajkitermelő országa, most nem jó hogy 40 dollár körül van az olaj, mert az éves költségvetés 45 dolláros olajárral készült, de mivel 12 dollár a kitermelési költség, ezért olyan nagy baj nincs, ráadásul minden évben több az ország bevétele mint a kiadás, vagyis a költségvetés szufficites. Hatalmas készpénztartalékkal és számos befektetéssel rendelkeznek, ami miatt nyugalom van és nagyon nem akarnak változtatni a jelenlegi helyzeten.  Azt is mondta, hogy ez az ország egyik varázsa hogy ez egy autentikus arab ország, nem pedig egy városállam, mint Dubai, Doha vagy Bahrein amelyek mar a turizmus miatt nagyon nyugatiassá váltak. 

Azt itteniek azt mondják, hogy hivatalosan nincsen már amerikai katona az országban, de nem hivatalosan kb. 15000 vannak.

Megnéztük még az élelmiszer boltok kínálatát és árszintjét is.Minden van (kivéve disznó hús és alkohol), de ami nekem a legfeltűnőbb volt az a mennyiségi kiszerelés, minden olyan sok, nagy. Mivel családunk nem a hagyományos magyar konyhához van szokva (bár azt is nagyon szeretjük) és én nagyon szeretek főzni,sok új dolgot szívesen kipróbálunk, így azt gondolom ezzel a részével nem lesz gondunk egy új országban.

Az interjú nagyon jól sikerült, hazajöttünk, meséltünk, beszélgettünk és vártuk a választ.









 

 

süti beállítások módosítása