"The Uzonies" kalandjai

The Uzonies

Autó eladás kuvaiti módra

2017. szeptember 27. - The Uzonies

22050465_10212439345452237_1590013647_o.jpg

 

Október közepétől Dubaiba költözöm, ezért úgy döntöttünk hogy az egyik autót eladjuk. Család minden tagja nagyon ragaszkodott hozzá, egy igazi amerikai életérzés autó volt, Tomi nagy kedvence. Gyönyörű állapotban, áfonya kék színben, az itt elmaradhatatlan V8-as motorral.  Nagyon nehezen váltam meg tőle, de már eldöntöttük, hogy nem érdemes megtartani. 

Itt az autó eladás nem egy egyszerű dolog, kihasználják, hogy a külföldieknek viszonylag záros határidőn belül el kell hagynia az országot, ezért nyomott áron próbálják megvenni tőlük az autókat. Elmentem Mr. Seybouhoz, aki az egyik jó barátunk beosztottja, egy 60 év körüli, 30 éve autókkal foglalkozó szakember, mondta hogy max. 4500 KD, és azt is akkor kapom meg, ha szerencsém van. Odahívta az egyik barátját, aki egy dealer volt, remélte talán őt érdekli az autó és akkor neki nincs semmi dolga. A dealer megnézte, tetszett neki,  5000-el kezdtem, mondta hogy "túmács",  legalább 300 KD-t akar keresni rajta és 4500-nál többért lehetetlen eladni. Megadta a telefonszámát, amennyiben meggondolom magam, hívjam fel. Gondolta, ennyiért senki nem veszi meg és akkor eljön az Ő ideje, még hozzátette, hogy itt ezen a klímán csak a fehér autót szeretik, azt lehet csak jól eladni. 

Amíg vártunk Mr. Seybou-ra, felraktam a helyi használt autós app-ra a hirdetést. Itt mindenki azt használja, Kinga tanácsára 5500-ért, lesz ami lesz. Másnap hív egy srác, Mohammed, kuvaiti, 20 éves, hogy nagyon tetszik az autó és megnézné. Eljött, megnézte. Azt kérdezte, hogy volt-e törve az autó, de mondtam hogy nem, teljesen tiszta. Beleszeretett első látásra, mondta hogy "ószámkárszőr" (fantasztikus autó), és ezt legalább 13-szor elmondta 1 óra alatt. Kérte, hogy vigyük el egy ellenőrzésre ahol megnézik, hogy minden rendben van-e vele. Útközben elmesélte hogy az apja már elég idős, ő a legfiatalabb gyerek összesen 10 testvére van az apjától és három feleségétől, akikkel együtt éltek egy házban. Testvérei már mind kirepültek, ő az egyetlen aki még otthon lakik. Most végezte el a középiskolát (20 évesen), ezért mondta az apja, hogy kap tőle egy új autót. Mindig is a Chrysler volt a kedvence, ezért szeretett bele az autóba, és hát a színe, az valami gyönyörű, mondjuk ebben teljesen egyetértettem vele. Sikerült rádumálni az öreget, hogy ne egy új Toyotat vegyen a pénzből, hanem egy menő Chryslert. Minden rendben volt az autóval, egy kisebb sérülést leszámítva, amit aznap sikerült összeszednem mikor 50-el véletlenül átmentem egy fekvőrendőrön.

Közben mesélt az iszlámról is, például arról, hogy a gyerekeknek olyan munkát kell végezniük amit a szülők kitalálnak számukra. Ha a szülő azt mondja hogy fiam legyél doktor, hiába mondja, hogy nem szeretnék doktor lenni, erre általában az a válasz, hogy nem baj fiam, apád is doktor volt,  te is doktor leszel. Szerinte ilyen esetben nincs mit tenni, ő szerencsés a szülei nem ilyenek, azt csinál amit akar.  Kérdeztem, hogy te mit szeretnél csinálni? Azt mondta, a hadseregben szeretne dolgozni. Kérdeztem, hogy miért mit csinálsz majd a hadseregben? Igazából semmit, ülök egész nap, beszélgetek, cigizek, telefonozok, ilyesmi. Ha háború van, akkor nem jó, de reméli nem lesz. Kényelmes munka, és az itt fontos szempont.

Miután megvizsgálták az autót és minden rendben volt, rátértünk az anyagiakra. Nagyon sokat kérek, mondta, hogy tornásszuk lejjebb az árat. Hosszú alkudozás után megállapodtunk 5200-ban, egymás tenyerébe csaptunk és megbeszéltük, hogy holnap átíratjuk az autót a nevére és kifizeti az árát.

Másnap reggel a megbeszélt időpontban ott volt Mohamed, hozta az egyik barátját, én pedig Kingával mentem. Este még gondolkodtam, hogy elhívjam-e az egyik kollégámat, aki beszél arabul, ha talán el akarnak futni a pénzzel vagy verekedésre kerül a sor, azért legyen ott valaki, de megnyugtatott, hogy ha kuvaiti veszi meg, akkor ne aggódjak, minden rendben lesz. Mohamed a rendőrségre egy műanyag tokkal sétált be, amiben benne volt az összes pénz, a barátja a kocsiban maradt, itt már gondoltam, hogy szuper, minden rendben lesz, nem lesz bunyó. Mikor már éppen alá akartuk írni a papírt, újabb fordulat, a hivatalnok mondta, hogy Mohamed nem vehet autót, mert még nincs 21 éves. Gyors telefonálgatások után, mondta elmegy az apjáért, körülbelül egy óra múlva itt lesz, ne menjünk sehová. Gondoltam, ebből se lesz semmi. És egy óra múlva Mohamed megjött a kedves papával, aláírtuk a papírokat - természetesen minden arabul volt, egy szót nem értettem belőle - majd átadta a pénzt, én a kulcsot és elbúcsúztunk egymástól.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://uzonies.blog.hu/api/trackback/id/tr5212901464

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sziszko79 2017.10.05. 20:22:29

Szervusztok!

Élvezettel olvasom blogotokat és aminek legfőképpen örülök, hogy teljesen friss írás. Nem nagyon találtam kuwaitról friss expat infókat. Szeretnék tőletek kérdezni pár dolgot privátban az ottani élettel kapcsolatban. Sajnos e-mailcimet nem találtam, ezért itt megadom az enyémet, és ha nem okoz gondot, akkor küldjetek egy levelet, amire válaszolok.
v.a.r.g.a.s.z.i.l.a.r.d@y.m.a.i.l.com
A pontokat távoltítsátok el és úgy megkapjátok a címemet. (A végén a .com-ban maradjon :)) )

Előre is nagyon szépen köszönöm.

Üdv:
Szilárd.
süti beállítások módosítása