Három hét után, amik először eszünkbe jutnak Kuvaitról az a napsütés, a sivatag, a nyugalom, a finom ételek, a disdása, az óriási autók, amiket mindenki úgy vezet, ahogy neki tetszik, lehetőleg telefonnal a kézben éppen ’selfie-t’ készítve és a hajnali imák hangja, ami a közeli mecsetből szűrődött be a lakásba.

Éppen egy két napos ünnep alatt (február 25. Sejk Abdullah Al-Salem Al-Sabah trónra lépésének napja és február 26. a Felszabadulás napja) töltöttünk egy hetet Kuvaitban, így minden épület, autó és gyerek nemzeti színekben pompázott és láthatóan imádják ezt ünnepelni, ezt nagyon megható volt látni. Nem volt több információnk arról, hogy pontosan mik a szokások ezeken a napokon, csak annyit sejtettünk, hogy nagyobb lesz a forgalom. Ettől függetlenül vasárnap délután Balázzsal és Kingával útnak indultunk megnézni a Kuvait tornyot a város központjában, ami Kuvait jelképe is egyben. Bazsi ügyesen leparkolt és gyalog tettünk meg pár száz métert a 6 sávos út mellett hogy ezt a csodálatos víztornyot közelebbről és belülről is megnézzük.

Lassan realizáltuk, hogy a tömött sávokban az autók inkább csak állnak, bennük gyerekek több száz vízzel teli lufival egyetlen céllal húzzák le az ablakokat: támadást indítani. Megvolt az ünnepi szokás. Elkezdtük gyorsabban venni a lépéseket, de találat így is bőven ért minket, a kacagó gyerekeket látva mi is nagyon jól mulattunk és szerettünk volna részt venni a játékban. Feltaláltuk magunkat, és kértünk lufit ahol láttuk, hogy munícióból nincs hiány és a gyerekek nagyon kedvesek voltak, örültek, hogy egy külföldi is szeretne részt venni ebben a játékban. Így már bátrabban tudtunk átkelni a túloldalra, és elértük a tornyot.

Kuvait egyébként nem idegenforgalomra berendezkedett ország, de láthatóan nem is ez a céljuk, szeretnék megőrizni a hagyományokat és erre építik a jövőt, amit az olaj biztosít nekik. Ebbe a társadalomba a külföldiek talán nehezebben illeszkednek be, de Balázs, Kinga és a gyerekek elmondása szerint elfogadják az idegenek szokásait is és mi is tapasztaltuk, hogy nagyon kedvesek és nyitott emberek. 

Kirándulásunk végén nyugodt szívvel ültünk fel a repülőre, hiszen azt láttuk, hogy a család nagyon jól beilleszkedett új környezetükbe, a gyerekek szeretik az iskolát, vannak barátaik és már most nagyon sokat fejlődtek az angol nyelvben.

Kuwait Tower: Az egymás mellett álló három torony a város egyik legfőbb látványossága. A legmagasabb 187 méteres, víztoronyként szolgál és étterem is működik itt. 120 méteres magasságban egy kilátógömbről csodálhatják meg a látogatók az alattuk elterülő várost. (A gömbszerkezet 30 percenként egy teljes fordulatot tesz meg.) A második 145,8 méter, víztorony. A harmadik az áramellátást vezérli és két társának biztosít megvilágítást.