Karácsony előtt apósomék úgy döntöttek, meglepnek minket  -  Kinga kedvenc virágboltjából Adventi koszorút rendeltek, a gyereknek Adventi naptárt és Tomi szülinapjára egy sport cipőt -  és egy nagy dobozban postára adták.

Az egészet meglepetésnek szánták, ezért nem szóltak senkinek, nekem is csak azért, hogy tudjak róla, hogy úton van a csomag, és ha megérkezik, hozzam el a postáról. Kérdeztem, hogy komolyan postán adtátok fel, mivel Kuvaitban nincs posta, nem küldenek számlákat, minden elektronikusan megy, közüzemi számla szintén nincs, mivel az áram és a víz ingyenes. Mondtam, hogy ez hiba volt, mert sose fog megérkezni, viszont volt rajta biztosítás, így legalább ha elveszik, a biztosító kifizeti a Nike cipő árát.

Sikerült felkutatnom a legközelebbi hivatalt, amit nem neveznék postának, inkább a küldeményeket több-kevesebb sikerrel továbbító intézménynek. Azt mondták érdeklődjek minden héten, amit kb. 5 héten keresztül következetesen meg is tettem, de sajnos semmi.

Megvettük az adventi koszorút, a gyerekeknek a csokis naptárt, a biztosító pedig kifizette a cipő árát és a nagyszülők megrendelték újból a Nike cipőt, amit a múlt héten látogatóba érkezett húgaim elhoztak magukkal.

Lányok érkezése előtti napon hívták Kingát a postától, hogy csomagunk érkezett. Ez nagyjából négy hónappal a feladás után, gondoltuk az itteni viszonyokat ismerve, hogy ez simán lehet, hogy a karácsonyi csomag lesz. Kinga elment a postára, valóban a nagyszülők által Október végén feladott csomag volt amiben az adventi koszorú és naptár a felismerhetetlenségig összenyomódva érkezett meg, a cipő szerencsére épségben volt, viszont volt benne még egy autóban használható műanyag aprópénztartó, két infravörös hőmérő, valamint egy chip and dale stílusú konyhai főző kötény, amikről Kinga állította hogy nem a mienk, de ragaszkodtak hozzá, hogy de igen és vigyük csak haza.