"The Uzonies" kalandjai

The Uzonies

Kuvait gyerekszemmel

2016. szeptember 25. - The Uzonies

Bence (11)

3 hete vagyunk kint és 4 napja járunk iskolába. Amikor kiértünk pár nap múlva 10 napos szünet lett. A szünet előtt négy iskolában voltunk felvételizni. Kiderült, hogy két iskolába nem vettek fel, de még volt kettő hátra. Amikor még nem jártunk suliba, minden nap délelőtt tanultunk, de a délután az a mienk volt. Mondjuk elmentünk moziba, gyerek világ országba, ahol lehetett dolgozni, trambulinozni és még hasonló helyekre. Néztünk helyeket ahol focizhatunk és az egyik focicsapat ami a közelünkben van, az Arsenal.

Amikor vége lett a szünetnek akkor derült ki, hogy a New English Schoolba felvettek minket. Nagyon örültünk, már aznap megvettük az egyenruhát és másnap már mentünk is. Itt 7.-esek vagyunk, ez azért furcsa, mert otthon most kezdtük volna az ötödiket. Biológiát, fizikát, kémiát és arabul is tanulunk.Kaptam egy kisérőt, aki minden órára elkísér, úgy hívják Adill. Találkoztam pár magyar lánnyal is, azt mondtak, ha valamit nem tudok akkor segítenek. Jövő héten pedig megkapjuk a laptopot, ezt már nagyon várom.

Az elején nagyon nehéz volt beilleszkedni, de pár nap múlva tök sok barátunk lett. Az egyik tanár beszélt hozzám, de nem értettem semmit ezért hozta a telefonját és beírta a Google fordítóba amit akart mondani, és ezután így beszéltünk. Az otthoni barátokkal Viberen tartjuk a kapcsolatot, nagyon jó fejek.

Dalma (11)

Én nagyon szeretem Kuvaitot, igaz, nagyon hiányoznak a barátaim, de jó itt! Most kezdtük el Bencével a sulit, a New English Schoolba vettek fel. Nagyon jó az iskola, nekem már lett is egy barátom és úgy hívják, hogy Manar. Az a baj hogy, alig tudunk angolul ezért kicsit nehéz a suli, de nekem ebben nagyon sokat segít Manar.  Mindenki nagyon kedves már találkoztunk 3 magyar lánnyal.

Kuvaitban nagyon meleg van, mindenhol hűtenek, ha kint vagyok megsülök, ha bent ,akkor megfagyok. Már minden programon voltunk ahova el akartunk menni, kivéve puputevegelni. Itt igazából nem lehet sok mindent csinálni, de ha lehet akkor az nagyon jó! Apának végre meglett a jogsija, most már bárhova mehetünk. Hétvégén a Hiltonba megyünk fürdeni. Nagyon jó ott lenni, van medence, tenger de a tengerpartól kicsit messzebb van egy ugrálóvár a vízben, ott szoktunk ugrálni. Amikor beúszok, akkor nagyon félek, hogy van-e cápa.

Nagyon szeretem Kuvaitot!

Tomi  (14)

Én úgy 4 hónapja tudtam meg, hogy ide költözünk, és körülbelül egy hónapja vagyunk Kuvaitban. A három hónapban nem is törődtem ezzel a gondolattal, hogy most mi egy hosszabb időszakra elköltözünk. Amikor elbúcsúztam barátaimtól, akkor jöttem rá, hogy ez nagyon nehéz lesz. Új ország, új emberek, új kultúra, ÚJ ÉGHAJLAT. Megmondom őszintén, én sokkal rosszabbra számítottam. Néha belehallgattam apáék beszélgetéseibe,  amikor az itt élőkkel beszélgettek, kevés volt a jó vélemény. Olvastam egy cikket, hogy Kuvait a legkevésbé szeretett ország, ráadásul a legmelegebb is. De most a mindennapok alatt, teljesen máshogy tapasztalom.

Az érkezés utáni napon bementem az iskolába, mindenki tudtam a nevemet, segítettek mi merre van, a tanárok is nagyon kedvesek, megértőek. Nagyon más ez a nemzetközi, amerikai rendszer mint az otthoni. Itt nem az van, hogy mindent memorizálni kell és nagyjából úgy kell megtanulni azt, ahogy a történelem könyveket író ember látja. Itt a te véleményed is számit, te mit gondolsz, hogyan oldanád meg a problémát, keresd ki mi történt és arról alkoss véleményt. Nehéz lesz átszokni erre, de sokkal jobban tetszik és érdekesebb is. És amit érdekesnek látok, azzal szívesen foglalkozom, de szerintem, ezzel mindenki így van. Az angolt még fel kell hoznom, napi 20 új szót kell megtanulnom.

De ugyanakkor vannak hátrányok is. Például a közlekedés csak autóval megy,  nem tudok akárminkor találkozni valakivel vagy csak Dáviddal beülni egy moziba. Kevés a program lehetőség, volt egy 10 napos szünet és tulajdonképpen minden létező programot kipróbáltunk. Nekem végső soron tetszik ez a hely, meg az ország is, csak a barátok és a család hiányoznak.

Dávid (17)

Első nap, amikor megérkeztünk, este 10, 40 fok, egyedüli fehérként egy lepukkant reptéren, bevallom, nem vártam sokat az országtól. Másnap viszont bementünk a suliba és teljesen megváltozott a hozzáállásom. Mindenki kedves, nyitott, segítőkész volt. A tanárok abszolút partnerként kezeltek, az osztálytársaim pedig bármi gondom volt mindent megtettek, hogy elintézzék. Főleg szír, libanoni és kuvaiti gyerekekkel tanulok együtt, de senki nem hord kendőt és szinte ugyanúgy viselkednek ahogy én. Rajtam kívül az évfolyamban egy dél-afrikai, egy amerikai és egy európai diák fehér.

Az oktatás is nagyon hasonló. Az utolsó két évben, annak érdekében, hogy az egyetemen is jól teljesítsünk, sokat kell tanulni, rendszeresen vannak dolgozatok. Semmiben sem vagyok lemaradva, sőt a Treforthoz képest ez egyelőre elég könnyű. Legtöbbször én segítek az osztálytársaimnak, az egyik srác, amikor Economicson elmagyaráztam neki az anyagot, azt mondta, hogy többet tanult most mint az elmúlt 4 hétben. Most pedig jönnek majd az első nagyobb dogák, majd meglátjuk, hogy teljesítek.

A szórakozás nyilván nem ugyanolyan, mint otthon. Limitáltak a lehetőségek, de könnyen el lehet ütni az időt. Előző hétvégén voltam egy baráti társasággal vacsorázni, utána felmentünk az egyik sráchoz. Lift a házban, Bentley a garázsban, hétvégére pedig ment egy Manchester United meccsre. Természetesen mindenkit sofőr hozott és vitt. Aki kuvaiti állampolgár olyan támogatást kap a kormánytól, hogy nem nagyon lehet már rossz élete. 

Ezen kívül az itteni magyarok is mind támogatnak. Minden pénteken járunk velük lábtengózni, általában bundás kenyér és rántott hús a menü. Tegnap pedig a kuvaiti szuperkupa döntőjére vitt el minket Tomival egy itteni magyar család. A 60.000 fős stadionban 20.000 ezren voltak, úgy hogy ingyenes volt a jegy, de egyébként óriási élmény volt. Előtte lent voltunk a tengernél, ami ilyen időben olyan mintha egy nyaraláson lennénk.  

Tehát, so far so good, még a suliban kis időnek el kell telnie, hogy komolyabb barátságokra tegyek szert, de ez nem zavar. Sokkal jobb, mint ahogy vártam. Kis honvágyam van, és már várom a nyarat, de nem bánom, hogy eljöttünk.

A bejegyzés trackback címe:

https://uzonies.blog.hu/api/trackback/id/tr5811741147

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Boa Kurnyikova 2016.09.25. 17:10:44

Nagyon tetszett az is amit írtál/írtatok a suliról, hogy nem a magoláson van a hansúly, hogy az is számít, hogy Te/Ti mit gondoltok egy-egy anyagról, hogy mi a véleményteket róla, hogy utána néztek az adott feladatnak, stb, stb... Sok sikert nektek és szüleiteknek!
süti beállítások módosítása